Nárcizmus

Patológiás nárcizmus alatt a narcisztikus személyiségzavar, illetve számos egyéb kóros állapotban megjelenő nárcisztikus állapotok különböző súlyosságú megjelenési formáit értjük. 

A patológiás nárcisztikus személy önmagát különlegesnek és egyedinek, mások felett állónak, jobbnak gondolja, határtalan sikerről, hatalomról vagy szépségről ábrándozik. Mivel saját magát nagyszerűnek és kiemelkedőnek látja, szüksége van a környezete feltétel nélküli elismerésére és csodálatára, és úgy érzi, nagysága miatt többet engedhet meg magának, másokat kihasználhat, önmagát feljogosítottnak érzi bizonyos cselekedetekre, melyekkel különleges bánásmódot kíván elérni. Azonban ha valaki csak a saját nagyszerűségével képes foglalkozni, szükségszerűen igen csekély ideje marad másokra: a nárcisztikus személy így a többi ember szükségleteivel és érzéseivel nem képes azonosulni, sőt, gyakran irigy másokra, vagy éppen megfordítva, azt gondolja, hogy mások irigyek rá, melyet dölyfös, fennhéjázó, akár lenéző attitűdjével közvetít is a környezete felé. 

A fentiekből azt gondolhatjuk, hogy igencsak nehéz lehet annak az embernek a dolga, aki megpróbál együtt érezni egy nárcisztikus személlyel: nehéz érzelmileg kapcsolódni valakihez, aki érezhetően lenéz és semmibe vesz minket. Fontos azonban megértenünk, hogy éppen ebből a kapcsolódási nehézségből következik a nárcisztikus személyek valódi tragédiája: egy olyan ember, aki ennyire eltaszít magától másokat, rendkívül magányosnak és elszigeteltnek érezheti magát. Ráadásul a külvilág felé közvetített felnagyított énkép, a különlegesség képzete valójában egy gyenge, bizonytalan, ürességélménnyel átitatott, sérülékeny belső struktúrát leplez. 

Mit tegyek, ha szerintem problémám lehet a nárcizmussal?

A legtöbb testi-lelki probléma esetében elmondható, hogy az öndiagnózis félrevezető lehet. Különösen igaz ez a nárcizmus esetében. Gondoljunk csak bele: egy olyan személy, aki különlegesnek és feljogosítottnak érzi magát, ad magának egy – sokszor egyébként helyes – diagnózist, ezáltal azonban egy új magyarázati keretet is kap a tetteire – ő csak azért cselekedett így, mert nárcisztikus, nem tehet róla, ez van. Fontos azonban kiemelni, hogy a nárcizmus, az azzal együtt járó viselkedésminták és súlyosan sérült kapcsolati módok változtathatóak, módosíthatóak. Ennek a korrekciónak az eszköze a pszichoterápia: egy olyan kapcsolódási mód, melyben a személy képessé válhat arra, hogy más szemléleti keretben gondolkodjon önmagáról, tetteiről és ezáltal változtatni is tudjon ezeken. Külön figyelmet érdemel, hogy a nárcizmus gyakran igen súlyos egyéb állapotokkal – például depresszióval, szorongással függőségekkel, más személyiségzavarokkal – együtt jelentkezhet, ami szintén szakértő segítséget, szükség esetén akár átmeneti gyógyszeres kezelést is igényelhet.

Amit tehát tehetünk, ha magunkon vagy másokon a nárcizmus jeleit észleljük, hogy szakértői segítséget kérünk vagy javaslunk. Kitartó munkával és a súlyossági foktól függően a nárcizmus eredményesen kezelhető pszichoterápiával: jelentősen javítható az emberi kapcsolatok minősége, és csökkenthető a belső bizonytalanság- és ürességérzés is.