A serdülőkor és a fiatal felnőttkor közötti átmeneti időszakot a pszichológiai szakirodalomban kezdődő felnőttkornak nevezik. A fiatalok ebben, az életszakaszok közötti átmenetben, jellemzően ugyanazokkal a nehézségekkel néznek szembe, mialatt a társadalom szerkezetébe önállóan kell beilleszkedniük. Az ekkor jelentkező nehézségek együttesen válthatják ki az egyre gyakrabban emlegetett kapunyitási pánikot.
A fiatal felnőttkor feladatai
Fiatal felnőttkorban az egyén feladata a felnőtt társadalomba való önálló beilleszkedés, amelynek alapvetően három alaptendenciája:
- szülőkről való teljes leválás
- foglalkozási szerepbe való beilleszkedés, felnőtt szerep felvétele
- stabil partnerkapcsolat kialakítása (családalapítás).
Az idősebb generációk ezeket az életfeladatok már a húszas éveik elején megvalósították. A növekvő átlagéletkor, az egyre hosszabbra nyúló tanulmányok, a munkahelyek magas elvárásai és egyéb, gazdasági szempontok a Y generáció számára azonban egyre nehezebbé teszik a felnőtt szerep felvételét. Ez pedig a kapunyitási pánik egyre gyakoribb előfordulásához vezet.
Kapunyitási pánik, mint krízis
Erikson szerint az életszakaszok közötti átmeneteket fejlődési, másnéven normatív krízisek kísérik. Ezekre a normatív krízisekre jellemző, hogy növekedési lehetőségeket rejtenek magukban. A kapunyitási pánik jellemzően a serdülőkor és felnőttkor közötti átmenet során, a kezdődő felnőttkor szakaszában jelenik meg. Arnett ezt az életszakaszt nevezi az identitáskeresés, az instabilitás, a lehetőségek, az énközpontúság és a köztes érzések időszakának. Sok fiatal számára a kezdődő felnőttkor a depresszív tünetek csökkentését és az önbizalom növekedését hozza, vannak azonban, akik számára az életszakaszok közötti átmenet sok stresszel és frusztrációval jár és az önbizalom növekedését, a felnőtt szerep felvételét kapunyitási pánik előzi meg.
A kapunyitási pánik szakaszai
Robinson a kezdődő felnőttkorban megjelenő kríziseket 4 szakaszra osztotta
- szakasz: a fiatal felnőtt elköteleződik egy kapcsolat, munka vagy szociális csoport iránt, de ez az elköteleződés nem az, amit hosszútávon akar. Ez belső konfliktust szül, mivel egyszerre szeretne kilépni az adott helyzetből és érzi azt, hogy ez a lépés annak a jele, hogy képtelen felelősségteljes felnőttként viselkedni. Ezek az érzések pedig a publikus és privát szelf eltávolodásához vezetnek.
- szakasz: a krízis érzelmi csúcsa, a fiatal úgy érezheti, hogy elvesztette identitását, megkérdőjelezheti saját értékeit, az életről és a társadalomról kialakított képét. A változással járó stressz felemészti.
- szakasz: a fiatal felnőtt felveszi a kezdődő felnőttkorra jellemző tulajdonságokat, újra felfedezi az identitását, alternatív lehetőségekkel kísérletezik, érzelmileg instabilnak érzi magát, gyakran változtat és önmagára fókuszál, miközben igyekszik életét újra stabilizálni.
- szakasz: új szerepet vesz fel, amelyet autentikusnak és belsőleg motiváltnak érez. Ekkor életét külső elvárások és szabályok már kevéssé irányítják, az elégedettség és kontroll érzése pedig napról napra nő. A krízis lezárul.
A fentiekből látható, hogy a kapunyitási pánik nem új jelenség, hiszen több szakirodalmi adat is alátámasztja létezését. Bár a saját, független élet megkezdése mindenki számára egyedi feladatokat tartogat, a felnőtt szerep felvétele sok fiatal számára okoz nehézséget.
Felhasznált irodalom:
Arnett, J. J. (2007). Emerging Adulthood: What Is It, and What Is It Good For? Child Development Perspectives, 1(2), 68–73. https://doi.org/10.1111/j.1750-8606.2007.00016.x
Hajduska M. (2015). Krízislélektan. ELTE Eötvös Kiadó
Robinson, O.C. (2015). Emerging adulthood, early adulthood and quarter-life crisis: Updating Eriksonfor the twenty-first century. In. R.Žukauskiene (Ed.) Emerging adulthood in a European context (pp.17-30). New York: Routledge