Sokan tartunk attól, hogy egy szerettünk, vagy mi magunk átesünk a ló túloldalára az alkohol fogyasztással. Felfedezzük azokat a tényezőket, amik a szociális ivástól a függőségig vezetnek. Tudtad, hogy ez a sötét út szinte minden magyar családot érint? Vagy, hogy itthon akár 1 millió ember is küzdhet alkoholproblémákkal?
Miért érdemes beszélni róla?
Bár az alkoholfüggőség nem feltétlenül tartozik a „legnépszerűbb” pszichológiai témák közé sem a laikusok, sem a kutatások körében, széles előfordulási gyakorisága miatt fontos szót ejtenünk róla. Egyes becslések szerint ma Magyarországon mintegy 800 ezer – 1 millió veszélyeztetett alkoholfogyasztó él, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem igazán találhatunk olyan magyar családot, ahol legalább egy tagot ne érintene az alkoholfüggőség problémája. A hosszantartó, krónikus alkoholfogyasztás a függőség kialakulása mellett számos egyéb negatív következménnyel is jár: fokozza bizonyos testi és pszichés betegségek kialakulását, rombolja az interperszonális kapcsolatokat, szétzilálja a családi életet, csökkenti a munkahelyi vagy a tanulmányi teljesítményt, ráadásul igen nagy terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre és a társadalom egészére is.
Mikortól számít az alkoholfogyasztás függőségnek?
Mivel az alkoholfogyasztás a mindennapi életünk részét képező, kulturálisan is beágyazott aktus, nehéz meghatározni azt a pontot, amikor az ivás már problémásnak számít. Ha minden nap kicsit iszunk, már függők vagyunk? Vagy ha csak néha, de akkor aztán napokig folyamatosan és nagy mennyiséget, csak az a baj? És ha csak sörözünk, de tömény szeszt sosem fogyasztunk? A diagnosztikus rendszerek, melyeket a különféle mentális zavarok pontos meghatározására is használunk, ebben nyújtanak támpontot a szakembereknek. Alkoholfüggőségről akkor beszélhetünk, ha a rendszeres alkoholhasználat következtében jellegzetes fiziológiai, mentális és viselkedéses mintázatok jelennek meg, például megjelenik az alkohol elfogyasztásának kontrollálhatatlansága, az ital utáni erőteljes sóvárgás, kialakul egy megnövekedett tolerancia, megjelennek megvonási tünetek, hiányérzet és feszültség érzése figyelhető meg, ha a személy nem ihat, valamint az egyén akkor sem hagy fel az italozással, ha annak mindenféle káros következményei alakulnak ki. Az, hogy milyen gyakorisággal, mekkora mennyiségét és milyen típusú italt fogyasztunk, a fenti definíció szempontjából tulajdonképpen lényegtelen.
Mi miatt lesz valaki függő?
Előfordulhat, hogy rendszeresen fogyasztunk alkoholt, például minden szombat este sörözni járunk a barátainkkal, de mégsem válunk függővé. Más esetekben néhány korty ital elfogyasztása után egyértelművé válik, hogy nem vagyunk képesek lemondani az alkoholról. Azt, hogy az alkohollal való találkozást követően kiből válik problémás használó, számos különféle tényező és ezek bonyolult összjátéka határozza meg. Tudományos kutatások támasztják alá, hogy a függőség kialakulásában fontos szerep jut a genetikai és biológiai faktoroknak. Egypetéjű ikreknél, ha az egyikük alkoholfüggő, 50-60%-os valószínűséggel a másik fél is függővé válik, illetve megfigyelhető, hogy alkoholfüggő szülők gyermekeinél a súlyos függőség kialakulásának rizikója három-négyszerese az egészséges szülők által nevelt gyerekekéhez képest.
Bizonyos személyiségbeli tényezők is fogékonyabbá tesznek a függőség kialakulására. Ilyen például a szenzoros élménykeresés: ez azt a tulajdonságot jelenti, hogy hajlamosabbak vagyunk azokat a dolgokat előnyben részesíteni, amik rövid távú erős pozitív hatással bírnak, akkor is, ha hosszú távon negatív következményeik vannak. Az alacsony önértékelés, a saját magunkra vonatkozó negatív nézetek szintén fokozzák a függőség kialakulásának rizikóját. A szorongás, a stresszre való fokozott érzékenység, és a szorongástól való félelem jelenlétében is gyakrabban alakul ki problémás szerfogyasztás, mely összefüggésbe hozható az alkohol markáns szorongáscsökkentő hatásával is. Egyes elméletalkotók szerint az alkoholfogyasztás, és igazából bármilyen más szer fogyasztása is, értelmezhető egyfajta öngyógyításként, amelyet a személy azért kénytelen alkalmazni, mert képtelen az őt ért nehézségekkel – például a pszichopatológiai tünetek és a kellemetlen érzelmi állapotok csökkentésével, az önértékelési problémákkal – megfelelő módon megküzdeni. Ezt az elméletet támasztja alá az a tény is, hogy alkoholfüggőség a legkülönbözőbb pszichés zavarok – leggyakrabban szorongás, depresszió, különböző személyiségzavarok, skizofrénia – mellett, azok következményeként jelenik meg.
A genetikai és a személyiségbeli tényezőkön kívül fontosak még a szociokulturális faktorok is a problémás szerhasználat megjelenésében. Ilyen például az alkohol elérhetősége, legális volta, kulturális beágyazottsága.
Hogyan kezelhetjük?
Az alkoholfüggőség és minden más addiktológiai probléma kezelése komplex, összetett terápiás feladatot jelent, melyben különböző szakterületen dolgozó szakemberek – orvosok, pszichológusok, szociális munkások, addiktológiai konzultánsok – összehangolt működésére lenne szükség. Az alkoholfüggő páciensek kezelésének célja a tartós absztinencia és ezáltal a függőség káros mellékhatásainak csökkentése, melynek elérésében alkalmazhatóak egyénre szabott pszichoterápiás és szocioterápiás módszerek, melyek szükség esetén gyógyszeres kezeléssel is kiegészíthetőek. A probléma súlyosságától függően a kezelés megvalósulhat járóbeteg- és fekvőbeteg-ellátás keretei között. A kezelésben kiemelt szerep jut a viszonylag népszerű önsegítő csoportoknak, amilyen például az Anonim Alkoholisták csoportja is. Ugyanakkor fontos megjegyeznünk, hogy az alkoholfüggőség és a problémás alkoholhasználat nagy gyakorisága ellenére sajnos hazánkban kifejezetten alacsony az olyan ellátóhelyek száma – mind az állami, mind a magán egészségügyi szektorban – melyek kifejezetten addiktológiai ellátással foglalkoznának.
Amennyiben hozzáértő szakpszichológust keresel, látogass el a Kezdőlapunkra és jelentkezz be a ‘Kapcsolatfelvétel’ menüponton keresztül!
A Lélekművek Pszichoterápiás Központ csapata
Felhasznált irodalom:
Amerikai Pszichiátriai Társaság: DSM-5 referencia kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz. Oriold és társai, 2013.
Demetrovics Zsolt: Az addiktológia alapjai I. ELTE Eötvös Kiadó, 2007.
Khantzian, E. J.: The self-medication hypothesis of substance use disorders: a reconsideration and recent applications. Harvard Review of Psychiatry, 4(5): 231-244; 1997.