Kezdetben társfüggőkön olyan nőket értettek, akik valamilyen függőségben szenvedő férfiról gondoskodtak, valójában függtek tőle. Elsősorban alkoholbeteg férfiak hozzátartozóin fedezték fel a kodependencia jellemzőit. Azonban ismertté vált mára, hogy férfiak is válhatnak kodependensé, és e jelenség nem korlátozódik kizárólag a párkapcsolatokra.
A kodependencia nem egy diagnosztikai kategória, a kifejezés egyfajta kóros viszonyulási módra utal. Tágabb értelemben úgy határozható meg, mint bizonyos emberektől, viselkedésformáktól vagy egyéb dolgoktól való intenzív függés. A társfüggő személy egy másik személlyel van addiktív kötődésben, és függőségének tárgya leggyakrabban a partner problémás viselkedésének megváltoztatása. Jellemzője az erőteljes kontrolligény, hiszen úgy próbálja uralni belső érzéseit és késztetéseit, hogy a külvilág, az események, az emberek felett kontrollt gyakorol. Jellemző rájuk az alacsony önértékelés, az erőteljes szégyenérzet, a saját szükségleteik figyelmen kívül hagyása.
Egyesek a kodependenciát a viselkedéses függőségek körébe sorolják, többek között azért, mert a nyilvánvaló negatív következmények ellenére fennmarad a kodependens viselkedés. A személyek nem képesek felhagyni a partnert kontrolláló, a függőséget megengedő viselkedéssel, valamint az eltúlzott gondoskodó magatartással. A kodependens személyek a fontos másikért, érzéseiért, biztonságáért túlzott felelősséget vállalnak és kényszeresen gondoskodnak a körülöttük élőkről, mindeközben magukat elhanyagolják, és alárendelik magukat mások szükségleteinek.
Mi jellemző a kodependens személyekre?
Megfigyelések szerint a kodependens személyre általában különböző szenvedélyek, kényszeres viselkedés, rögzült szokásminták jellemzőek, például alkohol- vagy drogfogyasztás, munkamánia, vásárlási kényszer. Az ilyen ember állandó küzdelmet folytat azért, hogy betöltse a belső világában tátongó érzelmi űrt. „Valami nincs rendben, valami hiányzik belőlem” – ez a jellemző életérzése. További jellemzői közé tartozik a határok tartásának problematikája, önsorsrontó magatartás, tagadás, elfojtás, bizalmatlanság, szorongás, depresszió. Igent mond, amikor nemet gondol, olyasmit tesz, amihez igazán nincs kedve. Nem tudja, mire van igazán szüksége, vagy ha mégis, meggyőzi magát, hogy az nem olyan fontos. Akkor érzi magát biztonságban, ha ad, mindemellett szomorú azért, amiért egész életében ő adott és nem kapott vissza cserébe semmit. Unatkozik, üresnek érzi magát, ha nincs válságban az élete, nincs a közelében megoldandó probléma, vagy valaki, akin segíthetne. Gyakran másokat okol saját helyzetéért, érzéseiért. Sokszor úgy érzi, kihasználják, nem törődnek vele, ezért haragszik és áldozatnak érzi magát.
A társfüggő önbizalomhiánya úgy mutatkozik meg leginkább, hogy magát okolja mindenért, nem hisz a dicséretnek vagy a bóknak, mindent magára vesz. Nem hiszi el, hogy szerethető lenne, elhiteti magával, hogy semmit nem tud jól csinálni.
Hogy alakul ki a kodependencia?
A kodependens személyek származási családja általában zavart, diszfunkcionálisan működő, elfojtásokkal teli. Valószínű, hogy a családban előforduló alkoholfüggőség közvetlen hatásai tehetők felelőssé a kodependencia kialakulásáért. Például a gyakori szülői konfliktusok, fizikai érzelmi vagy szexuális bántalmazás. Azokat a mintákat ismétli, amelyben felnőtt, ugyanakkor szenved is tőlük. Gyakran a társfüggő egyik szülője ugyancsak kodependens, aki saját párja miatt aggodalmaskodik, emiatt elhanyagolja gyermekét.
A kodependencia kialakulásának másik oka lehet a parentifikáció jelensége, ami a szülő-gyerek szerep felcserélődését jelenti, ilyenkor a gyereket életkorának nem megfelelő felelősséggel ruházzák fel a szülők. A parentifikáció megnyilvánulhat ház körüli teendők elvégzésében, valamint emocionális formában, mint például amikor a gyerek vigasztalja egyik szülőjét egy konfliktusban. Ebben az esetben a szülők saját érzelmi szükségleteik betöltésére használják gyermekeiket, miközben nem tudnak érzelmi biztonságot nyújtani számukra. Ezáltal a parentifikált gyermekek felnőve kvázi-szülőként, másokért inadekvát helyzetekben is felelősséget vállaló módon viselkednek, azonban érzelmileg éretlenek maradnak.
Ha a szülők között nincs összhang, ez megakadályozza őket abban, hogy egymásnak szeretetet adjanak, ezáltal kisebb esélyük lesz arra, gyermekükkel valóban törődni tudjanak, így a gyereküktől vehetik el azt a szeretet, amit nem tudnak saját maguknak, valamint egymásnak megadni, e felfogásban a kodependencia úgy is meghatározható, mint egy drámai mértékben szeretethiányos állapot.
Szerző: Varga-Bereczki Judit
Felhasznált irodalom:
Beattie M. (2021). Ne függj senkitől. Az önmagunkkal törődés alapjai. Édesvíz Kiadó, Budapest
Hemfelt R., Minirth F., Meier P.(2017): A szeretet választható. Gyógyulás az egészségtelen kapcsolatokból. Harmat Kiadó, Budapest.
Knapek É., Kuritárné Sz. I. (2014): A kodependencia fogalma, tünetei,, és kialakulásában szerepet játszó tényezők. Psychiatria Hungrica 29 (1):56-64
Komáromi É. (2010): A kodependencia. In: Demetrovics Z., Kun B. (szerk.): Az addiktológia alapjai IV. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.