Az étkezési vagy táplálkozási magtartás zavarai mára már köztudottá váltak és érdemes róluk beszélni. Ezek hátterében meghúzódnak pszichológiai, biológiai, illetve szociokulturális okok is. Már gyermek- és serdülőkorban is beszélhetünk bizonyos táplálkozási zavarokról. A serdülő- és felnőttkorban leggyakrabban előforduló zavarok ezek közül az anorexia nervosa, a bulimia nervosa és a falászavar, másik nevén túlevéses zavar.
Anorexia nervosa
Az anorexia nervosa egy életveszélyessé válható kórképnek is mondható, ugyanis hosszútávon nem csak pszichés, hanem szomatikus tünetekkel is jár. Az anorexia esetében egy intenzív félelem jelenik meg a kalóriabevitelt illetően. Az ezzel küzdő egyének arra törekednek, hogy a kalóriabevitelt minimálisra csökkentsék. Megjelenik továbbá a testsúly és testalak megélésének zavara, azaz a testképzavar. Az anorexia esetében mindenképpen az alacsony testtömeg jellemző, ezért könnyebben észrevehető, mint a bulimia. Figyelemfelkeltő tünet lehet ugyancsak, ha az illető kerüli a közös étkezéseket, akár családdal, akár barátokkal, alacsony kalória tartalmú ételeket fogyaszt, lassan eszik, illetve az étkezésével kapcsolatos rituálékat fejleszt ki. Továbbá, fontos megjegyezni, hogy a táplálkozási zavar mellett gyakran jelennek meg hangulati problémák, depresszió tünetei, illetve szorongás.
Bulimia nervosa
A bulimia nervosa többnyire egy serdülő- és felnőttkorban kialakuló étkezési zavar, amelynél, hasonlóan az előbbihez, ugyancsak az elhízástól való rettegés jelenik meg, viszont abban tér el az anorexiától, hogy a bulimia esetében nem feltétlenül alacsony a testtömeg. A bulimiában megjelennek visszatérő falásrohamok, amelyek során az illető magas kalória tartalmú ételeket fogyaszt el, majd azt követi egy erős bűntudat érzése és valamilyen féle purgálási folyamat, kompenzáló magatartás. Ilyen lehet az önhánytatás, hashajtók szedése, vagy az extrém sport és testmozgás. A bulimiában szenvedő egyének ezeket a falási rohamokat igyekeznek eltitkolni. A falásrohamok mellé gyakran társulhatnak egyéb impulzuskontroll zavarok is, mint az alkohol-, drogfogyasztás, vagy önsértés, önsebzés is.
A falászavar nemrég lett önálló rendellenességként besorolva a diagnosztikai rendszerbe, ám fontos szót ejteni róla. A falászavar, vagy túlevéses zavar jellemzője, hogy akárcsak a bulimia esetében, megjelennek visszatérő falási epizódok, ám ebben az esetben nem követi kompenzációs magatartás. Lényeges, hogy itt is megjelennek a negatív érzelmek a testsúllyal, illetve testképpel kapcsolatban.
Hogyan is függ össze a testkép és a táplálkozási magatartás?
A szépségideál időről időre változik, amely napjainkban maga mögött hagyta a teltebb idomokat és előtérbe helyezte a karcsú vonalakat. A karcsúságideál internalizációjának megerősítőjévé vált a szociális média, amely párhuzamba állítja a tökéletes testet a tökéletes élettel. A testképünk az énképünk nagy részét teszi ki, ezért is fontos része az identitásunk alakulásának, főleg abban a tekintetben, hogy mennyi impulzus ér bennünket a közösségi média platformokon. A negatív testkép bizonyítottan negatívan hat a pszichés jóllétünkre, amely akár a depressziót, szorongást és táplálkozási zavarokat is eredményezhet. Gyakori következménye a negatív testképnek továbbá a testdiszmorfiás zavar is. Ennek tünete lehet a túlzott foglalkozás egyes testrészekkel, csekély testi hibákkal, amelyeknek gyakori a kényszeres és ismétlődő ellenőrizgetése is. A közösségi média nem mindig mutat valós képet, pont ezért is lesznek egyre magasabb elvárásaink magunkkal szemben. Fontos, hogy olyan tartalmakat és személyeket kövessünk, akik valamilyen módon közelebb visznek minket a valósághoz.
A body positivity, mint mentőöv
A body positivity, azaz a testpozitivitás mozgalom pont azért jött létre, hogy a szépségideálok ne szűküljenek le egy adott elképzelésre, hanem az egészségességen legyen a hangsúly a tökéletesség helyett. Kiemelten fontos, hogy a testpozitivitás nem az egészségtelen túlsúlyt vagy a testünkkel kapcsolatos hanyagságot és passzivitást hangsúlyozza, hanem a test elfogadását, a külső megjelenés súlyának csökkentését a társadalomban és az egészségmegőrző magatartást. A testünkkel való kapcsolat nem lehet semleges, ugyanis az saját magunktól való eltávolodást eredményezne. Ezen a kapcsolaton is ugyanúgy dolgozni kell, mint a másokkal való kapcsolatainkon. A testünk az otthonunk, és ahhoz, hogy jó kapcsolatot ápoljunk vele, szükséges az önismeret, amely magába foglalja a testtudatosságot, a szépségideálok átkeretezését és a testünkkel kapcsolatos tapasztalataink megfelelő kiértékelését.
Szerző: Hompoth Orsolya
Felhasznált irodalom:
Cohen, R., Irwin, L., Newton-John, T., & Slater, A. (2019). #bodypositivity: A content analysis of body positive accounts on Instagram. Body Image, 29, 47–57. https://doi.org/10.1016/j.bodyim.2019.02.007
Derenne, J. L., & Beresin, E. V. (2006). Body image, media, and eating disorders. Academic Psychiatry, 30(3), 257–261. https://doi.org/10.1176/appi.ap.30.3.257
Judit, B., & Mónika, M. (2015). A gyermek- és ifjúkor pszichés Zavarainak Tankönyve. Semmelweis K.